Gyermeknap iskolánkban

„Gyermeknapon, e kerek földtekén,

jusson mindenhová szeretet és fény,

teljesen boldogságban megannyi pillanat,

csillanjon fel a remény a szemekben, ott hol

könny fakad. Jusson el a kívánság oda, hol

szenvedés az élet, s ahová régóta

csak a nélkülözés lépett.

Jusson el oda, ahol szomorúság honol,

Mert nem pótolhat semmit

EGY GYERMEKI MOSOLY!“

Emberke, kedves egyed mely kedveskedhet neked,  szeret,  kedvesen fecseg s  melynek kedvence lehet egy mese. Ki lehet ez az emberke? A válasz egyértelmű, természetesen a  GYEREK. Rengeteg gyermek várja ezt a napot, hiszen ekkor (is) minden róluk szól.

Ha gyereknap, akkor öröm, vidámság, kacagás, szórakozás és játék. Játék minden mennyiségben! Erről szól az első júniusi nap, melyet réges- régen valaki Törökországból indított el. Annak már vagy 96 éve, s egyre színesebb programkavalkád várja a gyerekeket. A mi iskolánk sem maradhatott ki ebből a kihagyhatatlan rendezvényből, mikor reggeltől estig - úgy igazán - csak a gyerek van a középpontban. Gyereknapkor népszerűbbek a játékboltok,  mint a programok, ilyenkor a szülők többsége csak ajándékot ad a gyermekének, mivel nincs idő a hosszantartó játékokra. Az iskolánkban igyekeztünk gondoskodni arról, hogy ezen változtassunk, s mindenki aktívan bekapcsolódjon az általunk szervezett frappáns programokba, hiszen célunk, hogy mindenki jól érezze magát.

Szerencsére az időjárás megenegedte és rengeteg szabadtéri akcióval gondoskodhattunk a gyerekek felhőtlen napjáról. A gyermeknek biztosnságra, védelemre, szeretetre és megbecsülésre van szükségük. Arra, hogy engedjük őket létezni, és gyönyörködjünk abban, ahogy személyiségük kibontakozik. „Aki jót akar tenni valaki mással, apró résztleteket kell tennie.“ – írta Wiliam Blake. Ma sem kell mást tennünk, most is kínálkozott rá lehetőség és alkalom, hogy apróságokkal varázslatosabbá tegyük június elsejét.

A kalandok sorozata már reggel 8 órakor beindult. A gyerekek sugárzó tekintettel csacsogtak arról, vajon mi is vár majd rájuk. János tanító bácsi gondoskodott a humorról és a színes időbeosztásról. Poénkodva startoltak a sportversenyek. Versikéktől és csatakiáltásoktól zengett az iskolaudvar úgy, hogy az iskola előtt elsétálók biztosan megmosolyogták a bűbájos gyermeklármát. Zsákbaugrással, hullahopp karikával való versengésüket még a hirtelen jött zápor sem zavarhatta meg. Mivel az időjárás áthúzta számításainkat, jutott idő egy kis benti piknikre, rövidke mesére és baráti csevejre. Amint előbukkantak a napocska első sugarai, a gyereksereg ellepte az iskolaudvart. Megkezdődött a focibajnokság – az évfolyamok egymás ellen mérkőztek meg. Közben a kislányok ötödölőzhettek vagy éppen a tanító nénikkel játszhattak. Ficza Péter tanító bácsi volt a hangulatfelelős DJ. A jobbnál jobb zenére apraja - nagyja csak úgy ropta a táncot, hogy öröm volt nézni. A zenei aláfestésben felcsendültek ismert rajzfilmek betétdalai, melyeket a gyerekek ügyesen felismertek. A napközis tanító nénik gondoskodtak az arcfestésről, délutánra mindenki arcán bájos minták ragyogtak.

A felhőtlen szórakozást színes lufballonjaink, illetve a szülinaposok zárták, hiszen volt szerencsénk felköszönteni két kislányt, aki e szép napon tartotta születésnapját, így édességben sem volt hiány. Az édesség úgysem maradhat ki ilyen fontos eseményről.  

S  hogyan jellemezték a gyermekek az eseménydús napot? Egyszerűen: „Remek! Kellemes! Felejthetetlen!