A Krisztus Követei Kórus közös kalandjai a 2025/26-os tanévben

     Iskolánk aulája igazán jó hely. A tanítás előtti időszakban nagy itt a jövés-menés, az utóbbi időben pedig rendszeresen kihallatszott, áthallatszott innen a közös énekszó. Ennek hatására a tanév folyamán folyamatosan csatlakoztak hozzánk új tagok: sok-sok kisgyermek, miközben nagy örömünkre a nagyobbakat sem veszítettük el. Ez a folyamatos növekedés hűen bizonyítja, hogy a kórus legfontosabb hozadéka az együtt éneklés öröme, energiája és a közösségi élmény minden kedden. Nemcsak a diákok létszáma gyarapodott ugyanis hétről hétre, hanem a tanárok is csatlakoztak hozzánk. Sőt, az utolsó hónapokban a reggeli áhítatokra – amely eredetileg a próbák egyetlen megcélzott alkalma volt – már szülők, nagyszülők és lelkes külső érdeklődők is szép számmal érkeztek.
     A fejlődéshez nagyban hozzájárult, hogy Lantos Katica lelkes szülőként és szakmabeliként beállt a csapatba, így még professzionálisabbá tette a zenei részt és
a kórus külső megjelenését. Bár az induláskor – amikor a kórus még tisztán a diákok önszerveződéséből és egy-egy tanár lelkes támogatásából működött – a
spontaneitás volt a legnagyobb ajándék, az idei év új kapukat nyitott meg előttünk. Idén ugyanis szintet léptünk, és kiléptünk az iskola falai közül. Már nemcsak a havi
egy reggeli közös ima és az iskolai lelki napok szolgálatai miatt próbált a Krisztus Követei Kórus. Az egész csapat ellátogatott a komáromi Mária Rádióba, ahol
énekeltünk, és a Felvidéki beszélgetések című műsorban lelkesen nyilatkoztunk is. Meghívást kaptunk a Mládež Spieva kórusverseny regionális fordulójára is, ahol
kísérőprogramként szórakoztattuk, megénekeltettük, sőt közös imára hívtuk az eredményhirdetésre várakozó gyermekeket. A Szent András-bazilika májusi családmiséjén a kórus csatlakozott Krisztián bácsihoz, és természetesen a Marianum családi napja sem telhetett el közös éneklés nélkül. 
     Mindezen sikerek mögött három felnőtt: Bodzsi néni, Katica és Csilla néni folyamatos, áldozatos munkája áll – a Szentlélek által megtámogatva. A 150. zsoltár szavaira reflektárva hálásan mondhatjuk, hogy megtettük, amire hívást kaptunk:
„Dicsérjétek az Urat szentélyében,
dicsérjétek égi erődítményében!
 Dicsérjétek hatalmas tetteiért,
dicsérjétek nagyságának teljességéért!
 Dicsérjétek trombitaszóval,
dicsérjétek citerával és hárfával!
 Dicsérjétek dobbal és tánccal,
dicsérjétek fuvolával és gitárral!
 Dicsérjétek zengő cimbalommal,dicsérjétek búgó cimbalom hangjával!
Minden élő dicsérje az Urat!
Alleluja!“