A XXV.Kárpát-medencei Iskolák Találkozója Bácskertesen
Idén huszonharmadik alkalommal (a Covid ideje alatt kimaradt két találkozó) találkozott hat iskola annak alkalmából, hogy bár 1920. június 4-én szétszabdalták
Nagy-Magyarországot, szívben-lélekben mi magyarok mindig is megtaláljuk az egymáshoz vezető utat, mi összetartozunk. Idén is érkeztek a vajdasági testvériskolánkba diákok Piliscsabáról, Etédről, Laskóról, Aklihegyről és Komáromból, s a mi iskolánkból is.
A Marianum Egyházi Iskolaközpontból idén 7 diák mondhatta szerencsésnek magát, hogy részese lehetett ennek az emlékezetes találkozónak. A 8.A osztályból Susík Noémi, Kiss Valéria Márta, Radovics Kamilla, Kováčová Boglárka és Szabó Sofia, illetve két fiú a 8.B osztályból, név szerint Petheő Barna és Vas Miklós. Kísérő tanáruk Vas Katarína tanárnő volt.
Az első napon, 2025 május 29-én egy nem is olyan hosszú utazást követően történt a gyermekek és a tanárok elszállásolása. A gyermekek befogadó családokhoz kerültek, a tanárok egy közös szálláshelyre. Nagyon sok diák került ugyanahhoz a gyermekhez, akit tavaly ő fogadott be családtagként a hajlékába.
A pénteki napunk a kirándulások jegyében zajlott. Két busszal indult a csapat Bácskertesről (Kupuszináról) kirándulni. Első megállónk egy nagyon szimpatikus
városka volt, melynek neve Zombor. Ott megtekinthettük a város csodaszép vármegyeházának dísztermét, közelebbről is megismerkedhettünk a híres zentai csatát
ábrázoló festménnyel, melynek méretei 7x4 m, és ki kellett bontani a vármegye háza falát ahhoz, hogy egyáltalán be tudják oda hozni a festményt és elhelyezni az őt megillető helyre. Korzózásunk alatt megtekinthettük Zombor városházát is. Ezután következett Palics, ahol megcsodálhattuk a gyönyörűséges palicsi tavat és a
szecessziós stílusban épült női strand épületet mely az 1900-as években épült kizárólag a hölgyek számára. A tó mellett található a Bagolyvár is, mely a palicsi olimpia
olimpikonjainak elszállásolása céljából készült. A buszból megtekinthettük a csodaszép szecessziós víztornyot is, de előtte még bringóhintóztunk a tó körül.
Palics után ebédeltünk meg a Majkin Salason, ahol fantasztikus parasztcsárda hangulat uralkodott. Finom húsleves mellé még hamisítatlan otthoni almás pitét is
kaptunk. A nap csúcspontja volt Szabadka városának megtekintése. Raichle Ferenc szecessziós stílusú bérpalotája szemet kápráztatóan szép volt, mint ahogy a városháza épülete is, melyet 4 év alatt épített meg 700 művész. Megtekintettük a szecessziós zsinagógát is, mely Európa második legnagyobb zsinagógája, a dohány utcai budapesti zsinagóga után.
Este a helyi művelődési házban megtekinthettünk egy komédiát egy helyi lelkes amatőr színtársulat előadásában. A színdarab színvonalas volt, és a diákok nagyon jól szórakoztak.
2025.5.31-én, szombaton a közeli Apatint látogattuk meg, ahol a Marína kikötőben három csoportba osztva felszálltunk egy sétahajóra, és elkezdődhetett a felejthetetlen dunai hajókázásunk! Ezt követte a város megtekintése. Az ebédünket egy gyönyörű helyen költhettük el, ahol csónakázásra is lehetőségünk volt.
Kupuszinára, Bácskertesre érve egy újabb meglepetés várt ránk. A templom elé érve megtekinthettünk egy hamisítatlan kupuszinai lagzit, nászmenetet. A gyönyörűséges
népviseletbe öltözött lányok és asszonyok táncát, énekét a helyi fúvószenekar kísérte. A násznép a Szent Anna-templomtól egészen a régi iskola épületéig énekelt és táncolt, ahol aztán megkezdődött a több napig tartó falusi lakodalom. Felejthetetlen élmény marad ez mindannyiunk számára!
2025.6.1-jén vasárnap részt vettünk a Szent Anna-templom ünnepi június 4-i szentmiséjén, ahol ifjúsági dalokkal tettük szebbé a szentmisét. Ezt követte az ünnepi megemlékezés és műsor, beszédek és koszorúzás a templomkertben. Itt kis csapatunk elénekelte a Szarka Gyula: Kézfogás című dalát, mely az Összetartozás napjára készült.
Ezt követte egy finom ebéd, majd a gálára készült minden csapat. Az ünnepi gála 16,00 órakor vette kezdetét a helyi kultúrházban, melyet a kupuszinaiak csak színháznak neveznek. A gálán felléptek mind a hat iskola tanulói. A hangulat tetőfokára hágott, méltósággal ünnepeltük meg 1920. június 4-két.
A műsor után következett a finom vacsora, majd zárómulatság. Nemcsak diákok, hanem a tanárok is lelkesen ropták a táncot késő estig.
2025.5.2-án hétfőn reggel minden iskola összepakolt, és a búcsúzás pillanatai következtek.
Mindenki lélekben gazdagabb lett a találkozónak köszönhetően. Új barátságok köttettek, a sok beszélgetésnek köszönhetően jobban megismerhettük egymást kultúráját, a máshol élő magyarok örömeit, gondját, baját.
Hálás vagyok, hogy részese lehettem!
