"ONLINE" tanulás diákszemmel

2021. február 27.
2020-2021
,
Gimnázium
"ONLINE" tanulás diákszemmel

2020 egy különleges dátum, de nemcsak formai tekintetben, hanem az évben kialakuló és azóta is tartó helyzet miatt. Egy vírus miatt, amely Ázsiából indulva szempillantás alatt világméretű járvánnyá nőtte ki magát, s melynek következményei sokak életét fenekestül felforgatta.

A világ a feje tetejére állt. Az emberek akarva-akaratlanul belekényszerültek egy olyan helyzetbe, ami kibillentette őket a megszokott mindennapi életükből. Ez alól én sem vagyok kivétel. Imádkozom az akkor átlagosnak tűnő szürke hétköznapokért és azért, hogy visszaálljon minden a normális kerékvágásba.

Kisebb megszakítással lassan egy éve, hogy itthonról kell tanulnom. A napi rutinom részévé vált, hogy reggel 8-kor „beülök” a virtuális osztályterembe, majd az utolsó óra végeztével egy kis szünet után visszatérek a helyemre, és folytatódik a tanulás tovább.

Őszintén szólva nagyon keserűvé váltak a napjaim. Eltűntek a színek a képből, csak a szürkeség és a homály maradt. Nincs motiváció, nincs húzóerő, csak az erőltetett kényszer. Személy szerint nagyon rosszul élem meg a karantént és velejáróit. Természetesen felfedeztem ebben a sok rosszban egy-egy jó dolgot is, mint például azt, hogy egész tanítási napokat ülhetek végig egy szál pizsamában, illetve a nap bármely szakaszában ihatok egy csésze kávét, ha éppen azt kívánom meg.

Másik oldalról viszont a magány terhe egyre nehezebben nyomja a vállamat. Kezd elviselhetetlenné válni, hogy nem találkozhatok a szeretteimmel, a barátaimmal, hogy nem ölelhetem meg őket, nem ülhetek be velük valamelyik sarki cukrászdába, hogy nem tölthetem a péntek estéimet a társaságukban.

Sokat gondolkodom azon, ha mindazt az időt és energiát, amit mostanság a tanulásra szánok, más tevékenységek kipróbálására és elvégzésére fordítanám, melyek lennének azok? Elsősorban rengeteget olvasnék, másrészt sok olyan filmet megnéznék, amik már jó ideje várólistán vannak, illetve úgy gondolom, a főzés elsajátításával újabb hegyeket mozgathatnék meg az életemben.

A kanapén ülve a gondolataimba merülve azon tűnődöm, mikor lesz ennek vége, egyáltalán vége lesz e valaha. Erre sajnos sem én, sem más nem tud választ adni, de ami biztos, hogy a remény és Istenbe vetett hit átsegíthet minket ezeken a nehéz időkön.

Ui.: Éld meg az apró pillanatokat, mert azok tudják a legszebb örömet okozni!

Hatyina Rebeka, negyedikes gimnazista írása