Egy rendhagyó ballagásról...

Ma ballagnának gimnáziumunk végzős diákjai. Ma búcsúznának az unalomig ismert termektől, az osztálytól, második otthonuktól, s a vén Marianum bölcs, békés csendjétől. Miközben a termeket rónák, s a barátoktól, iskolatársaktól, tanároktól a virágszálakat gyűjtenék, a szívük is csordultig telne emlékekkel, e helyt megélt apró történetekkel, melyek az életük folyását irányította az elmúlt években. A búcsú édes-keserű cseppjeit ízlelgetnék, s párásodó szemeiket talán a jövő kecsegtető délibábjára függesztenék. Ez az élet rendje! - s ez a rend idén felborult. Nem búcsúzhattunk el, mert megváltozott minden, vírusos lett életünk mátrixa...

Ebbe a zavarba próbáltak rendet, békét és némi huncutságot is belevinni negyedikeseink alábbi kisfilmükkel. Négy év - alig több mint öt percben: így ballagnak idén negyedikeseink!

Isten veletek, kedves diákok!

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.